Transzponáló hangszerek kottaszimulátora

Az eszközről

Hasonlítsa össze a zongora valódi hangmagasságát a klarinétok, szaxofonok, kürtök és más transzponáló hangszerek kottában leírt hangjaival. Válasszon hangot bármelyik kottarendszerben, és megjelenik az azonosan szóló hang az összes szólamban. Minden feldolgozás a böngészőben történik; nem továbbítunk adatot.

Válasszon hangot az összehasonlításhoz

A vezérlők a zongora valódi hangmagasságát adják meg. Kattintson bármelyik kottarendszer vonalára vagy vonalközére; a hang mozgatásakor a meglévő módosítójel megmarad. Billentyűzettel fókuszáljon a kottára, majd nyomja meg a ↑ vagy ↓ gombot.

Valódi és leírt hangmagasság

  • A valódi hangmagasság a ténylegesen hallható hang; a leírt hang az adott hangszer szólamában szerepel. Például a zongora B♭3 hangja a B♭ klarinéton leírt C4-nek és a B♭ tenorszaxofonon leírt C5-nek felel meg (a kottában egy oktávval magasabban).
  • A középső C jelölése C4. Előjegyzés nincs. A „Módosítójel nélkül” választás nem rajzol jelet a hang mellé. A kettős keresztek és bék támogatottak; ha hármas módosítójel kellene, azonos hangmagasságú enharmonikus írásmód jelenik meg.
  • Az A0 és C8 közötti valódi hangmagasságok hasonlíthatók össze. Az eredmények számított transzpozíciók, nem az adott hangszer játszható hangterjedelmének garanciái. Előjegyzést, hanglejátszást és kottafájl-átalakítást nem tartalmaz.

Hangnevek és szolmizációs szótagok

A hang neve a hangnem változásával sem változik (például C vagy B♭). A szolmizációs szótag a hang funkcióját jelzi a hangnemben. Mozgó dó esetén dúrban a „dó” az alaphang: C-dúrban C, B♭-dúrban viszont B♭.

A rögzített dó rendszerében a „dó” mindig C. Az eszköz C és B♭ típusú hangneveket mutat, nem szolmizációs szótagokat, mivel nincs kiválasztott hangnem.

Miért olvasnak a hangszerek eltérő hangokat

Az alt- és tenorszaxofon a leírt C-hez általában azonos fogást használ, de más hangmagasságon szól. Ugyanahhoz a valódi B♭3-hoz a B♭ klarinét C4-et, az E♭ altszaxofon G4-et, az F-kürt F4-et olvas.

Ez a jelölés megőrzi a fogás és a leírt hang kapcsolatát hangszerváltáskor. Az együttes valódi hangmagasságainak összehasonlításához azonban a szólamokat koncert hangmagasságra kell átalakítani. A partitúra lehet transzponált vagy koncert hangmagasságú.

A jelölés korszakonként és együttesenként eltérhet. Az eszköz megkülönbözteti az F-kürt modern és történeti basszuskulcsos írásmódját, a basszusklarinét francia és német jelölését, valamint a brit fúvószenekarok violinkulcsos szólamait. A kulcs önmagában nem határozza meg a transzpozíciót.