Bevezetés

„A férfi beosztottakat kunnal, a nőket sannal szólítjuk.” Az idősebb generáció tagjai valószínűleg természetesnek vették ezt a megszólítási gyakorlatot egész pályafutásuk során, én viszont mindig feszengtem tőle.

Miért csak a „rangban alattad lévő férfit” illetjük továbbra is a -kun végződéssel? Ez a hangzás valahol a „éretlen” és az „alsóbbrendű” között lebeg, és akarva-akaratlanul torzítja a kapcsolatot. Ez a torzulás aztán a teljesítményértékelésre és a bizalomra is kihat.

Ebben az írásban a saját tapasztalataim és a mai értékrend alapján szeretném megmutatni, mi a gond a „kunozással”, és miért van itt az ideje leállni vele.

A megszólítási kultúra történeti háttere

Hogyan alakult ki a „férfi = kun”, „nő = san” felosztás?

A háború utáni Japánban az iskolákban és a klubokban terjedt el, hogy a fiúk neve után -kun, a lányoké után -san került. Ez a nemi szerepek szerinti munkamegosztást tükrözte, és változtatás nélkül beköltözött a munkahelyekre.

Az a közeg, ahol a fiúk baráti körben is kunnal, a lányok sannal szóltak egymáshoz, felnőttkorban is továbbélt. Csakhogy a társadalom megváltozott. A nemek közötti egyenlőség előrehaladt, és ma már sem a pozíció, sem a képesség nem a nemtől függ. Ehhez képest a megszólítás még mindig a régi beidegződést ismétli.

Megjegyzés azoknak, akik nem ismerik a japán megszólításokat: a -san semleges, tiszteletteljes utótag, hasonló a „úr/asszony” formához, míg a -kun-t hagyományosan fiúkra, férfi beosztottakra vagy közeli kollégákra használják. Mivel alacsonyabb rangot sugall, ha csak a férfiakra alkalmazzuk a -kun-t, az láthatatlan hierarchiát hoz létre.

A megszólítás láthatatlan ereje

A megszólítás nem puszta címke. A szavaknak súlya van.

Ha a férfi beosztottakat rendre „kun”-nak hívjuk, akaratlanul is azt a sémát erősítjük, hogy a „san = egyenrangú tisztelet”, a „kun = fiatalabb, alárendelt”. A nőket „-san”-nal, a férfiakat „-kun”-nal illetni elsőre apró különbségnek tűnik, de eltorzíthatja a szervezet légkörét.

  • A hatalmi viszony konzerválása: a megszólítás hierarchiája betonozza be a vezető-beosztott relációt.
  • A zaklatás melegágya: ha valakit „házi gyereknek” tekintünk, az feljogosíthat a tudatlan fölényeskedésre.
  • Ráadásul a „XY kun = belső ember”, „XY san = (például házasság miatt) úgyis elmegy” típusú ósdi gondolkodást is továbbörökíti.

Mivel a megszólítás hétköznapi, automatikus cselekedet, hatása mélyen beszivárog, és észrevétlenül formálja a munkahelyi kultúrát. És ha csak nemi különbségről lenne szó, talán még védhetőnek mondaná valaki, de biztosan a feletteseidnek „-san”-t mondasz. Őszintén: ma már bárkiből lehet holnapra a főnököd. Sőt, az a vezető, akinek sosem volt idősebb beosztottja, maga a ritkaság.

Ebben a korban semmi hasznot nem hoz, ha a fiatalabbaknak „-kun”, az idősebbeknek „-san” jár. Amikor az általad „-kun”-nak hívott kolléga hirtelen a főnököd lesz, hirtelen átváltasz „-san”-ra?

Láttam már ilyen középkorúakat. Szánalmas volt nézni, ahogy egy csak az adott cégnél értelmezhető, pusztán szerepkülönbséget jelentő pozícióhoz dörgölőzve pillanatok alatt váltogatják a megszólítást – mint egy diák, akit ide-oda sodor az új iskolai házirend. Ha eleve mindenkit tisztelettel szólítanánk meg, akkor egy ilyen helyzetben sem kellene szégyenkezni vagy lenyelni a megaláztatást.

Személyes tapasztalat – amikor áttértem a „-san”-ra

Tíz éve tudatosan minden fiatalabb kollégát és beosztottat „-san”-nal szólítok. Eleinte kicsit döcögött, de hamar megéreztem a hatását.

  • Belsőleg természetes tisztelet alakult ki bennem a másik iránt.
  • A távolság kiegyenesedett, gördülékenyebb lett a párbeszéd.
  • Csökkent a fölényeskedés, könnyebb lett a bizalomépítés.
  • És ami a legjobb: nem kell többé magyarázkodnom magamnak, miért használok a nemek szerint eltérő megszólítást.

Meglepett, hogy a saját szemléletem is megváltozott. A megszólítás cseréje megváltoztatja a tekintetet, amellyel a másikat nézzük. Ez nem csupán illemszabály, hanem apró lépés a szervezeti kultúra átalakítása felé.

A jelen társadalom és a megszólítás frissítése

A diverzitásról és inklúzióról szóló korban a „férfi = kun, nő = san” különbségtétel teljesen anakronisztikus.

Ha külföldre tekintünk, az angol nyelvterületen ott vannak ugyan a Mr./Ms. jellegű, nemet és családi állapotot jelző megszólítások, a modern üzleti életben azonban inkább a keresztnévhasználat terjed. 2015 óta az Egyesült Királyságban a gendersemleges Mx. (mix vagy mux) megszólítás is teret hódít, vagyis a trend a mindenkire egységes megszólítás felé mutat. A tiszteletet mindenkinek egyformán kell megadni.

Ez segít megfékezni azt is, hogy a férfiakat túlságosan „bennfentesként” kezelve jogot formáljunk a durvaságra, vagy hogy a nőket külső, kivételes szerepbe toljuk. Egyformán hozzájárul a zaklatás visszaszorításához, a jobb munkakörnyezethez és a fiatalok elköteleződéséhez.

Javaslat – mindenkinek „-san” jár

A konklúzió pofonegyszerű.

  • A férfi és női beosztottakat is ugyanúgy „-san”-nal kell szólítani.
  • Nem elég formális szabályt hozni, hanem ki kell mondani: mindenkinek egyenlő tisztelet jár.

A megszólítás apróságnak tűnik, de képes megváltoztatni a légkört és a kapcsolatokat. Már Arisztotelész is megjegyezte: a cselekedeteink szokássá, a szokások jellemmé érnek. Ha elhagyjuk a kunozást és következetesen „-san”-t használunk, azzal egészségesebb munkahelyi kultúrát építünk, és mi magunk is olyan személlyé válunk, aki képes mindenkit tisztelni.

Összegzés

A megszólítás láthatatlan erő, amely formálja az emberi kapcsolatokat. A férfi beosztottakat „-kun”-nak szólítani torzítja az értékelést, rombolja a kapcsolatokat, és a nemi egyenlőség szempontjából is idejétmúlt.

Ne hagyjuk, hogy a kis kényelmetlenség ott maradjon. Kezdjük a megszólítással. Ez az apró lépés ülteti el a tiszteletet és a bizalmat, és segít jövőálló szervezeti kultúrát építeni.

Az idősebb generáció számára eleinte szokatlan lehet. De amint belejössz, egyre inkább azt érzed majd, mennyire téves volt a képzelt fölény, amely a „kunozásból” fakadt. Ez a józan önreflexió legfeljebb javít a helyzeteden, de biztosan nem árt neki.

A „csak az alattam lévő férfiakat szólítom kunnal” korszaknak vége. A következő éra alapnormája: mindenkit „-san”-nal illetünk.