Bevezető

Amikor arról beszélünk, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy vezetőnek, gyakran olyan jelszavak hangzanak el, mint „légy példakép” vagy „járj elöl jó példával”. A valóságot közelről látók azonban tudják, hogy ez a kép csak papíron létezik.

A vezető nem tökéletes. Attól még, hogy betölti a pozíciót, nem lesz automatikusan kiváló – egyszerűen szerepe van. Előfordul, hogy a saját késése után másnap neki kell rendre utasítania a beosztottját ugyanezért. Vagy úgy kell feladatot kiosztania és eredményt követelnie, hogy közben tisztában van vele: ő maga sem elég felkészült.

Itt jön képbe egy olyan menedzseri alkalmasság, amelyről a tankönyvek alig beszélnek: ez pedig az erő, hogy félretedd önmagad.

Mit jelent az, hogy „félreteszed magad”?

Nem szabad félreérteni. Itt nem szimpla pimaszságról vagy felelőtlenségről van szó. Arról a képességről beszélek, hogy „én sem vagyok hibátlan, de a szervezetért lenyelem az ellentmondást, és előre tolom a csapatot”.

Mi történik, ha csak olyasmit kérsz számon a csapaton, amit te magad is gond nélkül meg tudsz csinálni? A csapat a te képességeid plafonjába ütközik. A növekedés és az eredmények is ott ragadnak. Ha pedig mindent magadra próbálsz vállalni, a teher előbb-utóbb összeroppant. A menedzseri munka nem várja meg, hogy a vezető tökéletes legyen.

A vezető feladata az ellentmondások hordozása

A vezető feladata nem az, hogy „mindig hibátlan mintát” mutasson – ez eleve lehetetlen. A dolgod az, hogy a benned feszülő ellentmondásokkal együtt is a cél felé mozdítsd a szervezetet.

  • A fegyelmezés ellentmondása Még ha te magad késtél is, ha elnézed a beosztott késését, szétesik a fegyelem. Te érzed át a legjobban azt a fájdalmat, mert tudod: te sem vagy makulátlan.

  • Az ismeretlen feladatok ellentmondása Lehet, hogy gyenge vagy IT-ban, de ettől még nem állíthatod le a rendszerbevezetést. Úgy kell kimondanod, hogy „szükség van rá”, hogy közben magadban tudod: rád nem lehetne rábízni. A bűntudat nem múlik el, miközben a csapatot mozgásban tartod.

  • Az érzelmi kontroll ellentmondása Téged is elragadhatnak az érzelmek, mégis hideg fejű, pontos jelentést vársz a csapatodtól.

Az ellentmondásokat nem lehet eltüntetni. A vezető sorsa az, hogy befogadja őket, és ennek ellenére is előre vigye a szervezetet.

Ha nincs benned ez az erő, leáll a szervezet

Első ránézésre alázatosnak tűnhet az a vezető, aki azt mondja: „ha én sem tudom megcsinálni, nem kérhetem mástól”. Egyénként talán tisztességes álláspont. De ezzel a hozzáállással lefékeled a szervezetet.

  • Senki nem tartja többé a fegyelmet, és az elpuhulás válik normává.
  • Az új kihívások arról szólnak, hogy a vezető éppen miben erős vagy gyenge.
  • A beosztott azt hiszi, hogy a főnök plafonja az ő plafonja is.

Vagyis ha a vezető nem tudja félretenni önmagát, a szervezet egészének növekedési esélyeit rabolja el.

A nyers önfelmentés lerombolja a vezetői hitelt

Figyelni kell azonban: ha ezt a gondolatot felmentő cédulaként értelmezed, pillanatok alatt lenullázod a teljesítményt és a vezetői hitelességet.

Az a főnök, aki maga nem tesz erőfeszítést, mégis csak követel, idővel senki bizalmát nem élvezi. A szavai elértéktelenednek, az utasításai üres formalitássá válnak. Az a kor, amikor fenyegetéssel is lehetett embereket mozgatni, véget ért; ma már csak saját karrieredet égeted porrá ezzel.

Az, hogy félreteszed magad a szervezet előremozdításáért, nem azonos az arroganciával. A válaszvonal neve fájdalom.

A menedzsment azt jelenti, hogy együtt élsz a fájdalommal – azzal, hogy ellentmondásokat hordozol, azzal, hogy másoktól többet vársz el, mint amire pillanatnyilag képes vagy, azzal, hogy folyamatos önreflexiót és tanulást kényszerítesz magadra. A szervezetet úgy viszed előre, hogy közben érzed ezt a fájdalmat.

Az arrogáns nem érez fájdalmat. Csak másokra rakja rá.

A valódi alkalmasság tehát az, hogy félre tudod tenni magad, miközben a fájdalmat nem engeded eltompulni.

Szembesítés a közhelyes menedzseri alkalmassággal

A menedzsmentről szóló általános listák rendszerint ilyesmit sorolnak fel:

  • Kommunikációs készség – felismerni a csapat helyzetét és jól átadni az üzenetet
  • Döntéshozatali képesség – korlátozott információval és idővel is vállalni a döntést
  • Méltányosság és hitelesség – következetes szabályok mentén bánni az emberekkel
  • Problémamegoldás – konstruktívan kezelni a konfliktusokat és a feladatokat
  • Vízió megosztása – irányt mutatni és bevonni az embereket

A Gallup State of the American Manager (2015) jelentése, vagy a „Why Great Managers Are So Rare” (2014) cikk, sőt számos más kutatás és könyv is újra és újra hangsúlyozza ezeket az elemeket.

A hétköznapi menedzsmentben azonban ez önmagában kevés. Ha te történetesen ilyen eszményi személy vagy, más a helyzet, de…

  • Ha a méltányosságot abszolutizálod, attól, hogy te sem vagy tökéletes, már nem is mered számon kérni a szabályt.
  • Ha tökéletes döntést akarsz, olyan területeken bénulsz le, amelyekhez nem értesz.
  • Ha a hitelességet hangsúlyozod, könnyen kifogás lesz belőle: „mivel én sem tudom, inkább nem kérek számon semmit”.

A menedzseri közhelyek tehát „eszményi karaktert” rajzolnak meg. De ahhoz, hogy a gyakorlatban is működjön, szükséged van arra, hogy tűrd a kognitív disszonanciát, és az ellentmondásokkal együtt is képes legyél haladni – azaz legyen meg benned ez a „félreteszem magam” erő.

Következtetés – Nem tökéletesen is mozgásban tartani

A közhelyes menedzseri alkalmasságok mellé a valóságban egy további képesség kell: az, hogy félre tudd tenni önmagad.

A vezetőnek ellentmondásokkal élve, néha a saját korlátait is túllépésre kérve kell a csapatát előre vinnie, miközben folyamatosan érzi ennek a fájdalmát.

Nem a reflexió nélküli gőgről van szó, hanem arról, hogy csak a fájdalom tudatos vállalása ad felhatalmazást erre.

Annak felismerése, hogy nem vagy tökéletes, mégis mozgatod a szervezetet – ez a kettősség választja el az alkalmas vezetőt attól, aki megállítja a csapatát.

Gondoljuk végig együtt:

  • Megakasztod-e a beosztottad kísérletezését arra hivatkozva, hogy neked sem megy?
  • Tudatosítod-e a saját ellentmondásaidat, amikor visszajelzést adsz?
  • Amennyit félretettél magadból, annyit bele is teszel-e a fejlődésedbe?

Hivatkozások