Generatív AI és a személyes tapasztalatom

Amióta felépítettem ezt a webhelyet, és nap mint nap a ChatGPT-vel dolgozom, újra és újra ugyanarra a felismerésre jutok. A generatív AI még nem tökéletes. Hibázik, előfordul, hogy nem úgy működik, ahogyan szeretnénk. Jelenleg semmiképp sem helyettesítheti maradéktalanul az embert.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a korábban „tudáshiány”, „időhiány” vagy „túl sok erőfeszítés” miatt megvalósíthatatlannak tűnő ötletek most sokkal nagyobb eséllyel válnak valóra. Ráadásul mindezt gyakran anélkül érhetjük el, hogy másokra támaszkodnánk. Persze igénybe vesszük a generatív AI segítségét, de így is erős az érzés: „egyedül is ennyire el lehet jutni”.

A nem használás kockázata

Ez a változás az egyéneknek és a vállalatoknak egyaránt óriási jelentőségű. Az a döntés, hogy nem használunk generatív AI-t, szinte biztosan komoly lemaradáshoz vezet. Ahogy az internet vagy az okostelefonok esetében is történt, az AI használata a jövő versenyképességének új alapműveltsége lesz.

A történelem tele van olyan példákkal, amikor az áram, az autó vagy az internet elterjedése „kiselejtezte” azokat az embereket és szervezeteket, akik haboztak a bevezetéssel. Ésszerű feltételezés, hogy a generatív AI ugyanilyen pályát fog bejárni. Más szóval: aki nem tud felülni erre a hullámra, az egyéni és vállalati szinten is pótolhatatlan veszteségeket kockáztat.

Újonnan felmerülő kérdések

Ezzel párhuzamosan egy másfajta bizonytalanság is megszületett. Nevezetesen: mit érdemes tenni egy olyan világban, ahol bárki könnyedén valóra válthat számos ötletet?

Sok mindennek pont attól volt értéke, hogy „nem mindenki tudta megcsinálni”. Szakértelemre volt szükség, vagy rengeteg energiába került – ezért becsültük meg az eredményt. Ma viszont generatív AI segítségével programot, szöveget, dizájnt is bárki előállíthat elfogadható minőségben. Ha mindez „mindenki számára megcsinálhatóvá” válik, mennyi érték marad benne? Ez a kérdés rendkívül súlyos.

A kreativitás elhalványulásától való félelem

Másképp fogalmazva: minél több hétköznapi feladatot vesz át az AI, annál inkább olyan területeken is „általános képességgé” válik a kreativitás vagy az egyediség, amelyeket korábban az ember különlegesnek érzett. Ennek nyomán felmerül az aggodalom, hogy a világ elitjének szűk köre kivételével szinte senki sem tudja majd bizonyítani kreativitását, és elhalványul az egyén jelentősége.

Nem arról van szó, hogy az AI mindent teljesen kivált. Sokkal inkább arról, hogy azok a területek is elérhetővé válnak az átlagos felhasználó számára, amelyeket addig „csak az ember képes megtenni” kategóriába soroltunk. Pontosan ez a jövőkép az, ami a generatív AI kényelmével együtt egyben aggodalmat és kételyt is kelt.

Nyitva maradó kérdések

Számomra ezek a kételyek még nem tisztázódtak. A generatív AI már most alapjaiban rengeti meg, hogyan élünk és dolgozunk. Éppen ezért a kérdés, hogy „hogyan használjuk az AI-t” és „hol van az ember helye az AI-korában”, megkerülhetetlen dilemmává válhat.

A generatív AI nem ellenség, hanem eszköz a kibővülő képességekhez. Ugyanakkor kihívás elé állítja az értékrendünket és azt is, mit tekintünk erőfeszítésnek.

Önök hogyan látják ezt a változást?